 |
 |
|
|
|
1982. június 29.-én születtem Kecskeméten, egyetlen
művészt sem tudva a felmenőim között. Magával a képzőművészettel,
elsőként konkrétan a rajzolással már kora gyermekéveimben szoros
barátságot kötöttem. A lelkesedés azonban mit sem ért volna megfelelő
szakmai törődés nélkül. Ezt a törődést elsőként Szappanos István
tanár úrtól kaptam meg, aki már óvodás éveim alatt kitüntetett figyelmével,
megszerettette velem az alkotómunkát, és elindított a festővé válás
véget nem érő útján. Mindezért rendkívül hálás vagyok neki. Hétről-hétre
alig vártam a délutánt, amikor beülhettem a "nagyok" közé
rajzolni az érett művészek részvételével működő Városi Szakkör számára
fenntartott műterembe a Kecskeméti Tanítórképző Főiskola épületében.
A városi szakkörben töltött évek alatt figyelt fel rám Bruncsák
András festőművész, aki abban az időben szintén a főiskola
tanára volt. Bruncsák András az, akit büszkén vallok mesteremnek
és barátomnak is.
Festői pályám következő állomasát a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskolán eltöltött évek jelentik, ahol kiváló útmutatást kaptam anyagismeretből, művészi anatómiából és festői szemléletből Bruncsák András szárnyai alatt. Az évek múltával a Veránkai Alkotótábor résztvevőjévé váltam, ahol minden évben örömmel dolgozom remek társaságban. Műveim évről-évre szerepelnek a veránkai alkotók közös tárlatán. Bár egyetemi tanulmányaim némiképp eltávolodtak a festői pályától, jelenleg is igyekszem annyit dolgozni, amennyir csak időm engedi, és folytatni ezt az életre szóló hivatást. Művészi hitvallásomat jellemezve Szőnyi István
Kép című írásából idéznék, miszerint a művészetben két tanítómester
létezik, úgymint a természet és más mesterek munkái. Számomra a
művészetben mindennek kiindulópontja a megfigyelés, a látható világ
alapján szerzett ingerek. Ez persze nem jelenti azt, hogy a festészet
számomra pusztán a látvány hű leképezése lenne, de egyetlen értelmes
forrásnak a látott világot tekintem, amely természetesen elvezethet
az értelmes absztrakcióig is. Munkám során igyekszem tanulni mindenből
és mindenkitől. Elengedhetetlenül fontosnak tartom az alapos anyagismeretet,
amelynek hiánya rendkívül megnehezíti a festői kifejezést. A legtöbb
technikát kedvelem, legtöbbször akvarellhez és tojástemperához nyúlok,
de kedvelem a pasztellt, tust, ceruzát és szenet is. Az alkalmazott
technikát tekintve nyitott vagyok, és a kép igényeihez igazodóan
igyekszem kiválasztani a megfelelő anyagot. |
 |
|
